Tüntetünk és takarítunk
Két apropója is van a mostani kis irományomnak. Az egyik a tegnapi Fábry Show, a másik pedig a hír : mától nem oszlatják fel autómatikusan a be nem jelentett demonstrációkat. Inkább az utóbbival kezdem.
Magyarországon a kommunizmus évei alatt - finoman fogalmazva - nem volt sikk a tüntetés. Alapvetően mindenféle demonstrációt az ördögtől származtatott a párt, és a hosszú évek alatt ez bele is ivódott a köztudatba. Néha visszakacsintanak ezek a gondolatok az MSZP retorikájában, elég csak az "utcára viszik a politikát" fordulatra gondolnunk. Pedig előbb-utóbb mindenkinek hozzá kell szoknia ahhoz, hogy a demokráciának igenis velejárója az érdekek ilyenfajta megjelenítése. Nyugaton elég jól ismert az ilyen össznépi utcáravonulásnak az ...

Karthagó, i.e. 146. A római seregek porig rombolják a várost, kb. 150 ezer embert lemészárolnak. Hogy sóztak vagy nem, az már szinte lényegtelen. Ez régen történt, de sajnos úgy tűnik, hogy az ember nem változik. Ma már csak legenda, de emlékszem, hogy kis tökösként mennyire sajnáltam "Osztyapenkó bácsit", akit akkor lőttek le, amikor fehér zászlót lobogtatva a kezében elindult a német seregek felé. Persze nem értettem az egészből semmit, csak annyit, hogy nem érdemelte meg. Az ember egyik legrosszabb tulajdonságának a kegyetlenséget tartottam már akkor is.
Az angolok a neve miatt egy kicsit furcsán néznek rá, nemrég a tibeti állásfoglalás kapcsán kifakadt, de alapvetően még mindig az MSZP legszimpatikusabb politikusa. Egyszer majdnem köztársasági elnök lett, aztán maradt mégis házelnök. Így is benne van a három közjogi méltóságban, munkáját többé-kevésbé lelkiismeretesen, a politikán felülemelkedve látja el. Ismeri, látja és meg is jegyzi pártja hibáit. És a párton belül is meglehetősen nagy a támogatottsága. Nincs ...
"Gumicukor vagyok a tenyereden..." dúdolgattam nem is olyan rég, most meg már nem is érdekel. Ha valaki nem ismerné a könnyűzenei világ feltörekvő underground zenekarát, annak ajánlom figyelmébe. Ők azok, akik a Tesco-ról is énekeltek. Ügyesek. A nevük pedig Kaukazus.
Pislogva szemlélem ahogy Orbán Viktor csapong a nyilatkozataiban. Egyazon sajtótájékoztatón képes bejárni a kommunikációs stílusok teljes palettáját, miközben a hallgató egyik ámulatból a másikba esik. Én legalábbis így vagyok ezzel. A legutóbbi felszólalásában az óvatosan megemlített előrehozott választásoktól kb. öt mondat alatt eljutott a "menjen a kormány" katartikus magaslatáig. Szerintem ezzel az a baj, hogy megint ellenségeket szerez magának, amire semmi szüksége. Egy mértéktartó, magára valamit adó demokrata - pártszimpátiától függetlenül - csakis a reális, a jogállamiság alapjait tükröző felvetéseket értékelheti pozitívan. Tehát a "menjen a kormány" elfogadhatatlan. Igen, ebben az országban sokan akarnak ...
Adott 1 darab Viktor, aki minden szempontból megkerülhetetlen. Mindenről tud, mindent lát és mindent hall. A Fideszen belül ő a nagytestvér. Mi a döntési mechanizmus? Viktor reggel felkel, bemegy a Képviselők Házába, összeröffenti a kisbrigádot, elmondja a véleményét, aztán a szűk kör (5 embernél nem több) megvitatja. Ha oltári nagy baromság, akkor elvetik Viktor ötletét, ha jó, akkor bevezetik és megcsinálják. A Fidesz tipikusan hierarchizált párt. Fentről lefele mennek a döntések és mindenki széles mosollyal hajt végre mindent. Viktor nem akar megfelelni senkinek, egyszerűen adja magát. Hisz magában, meg ...
Az egyre fokozódó elégedetlenség, a kisebbségi kormányzás nehézségei és a bizalomvesztés komoly feladatok elé állítja a kormányt. Aki egy kicsit is foglalkozik Magyarország helyzetével, az tudja, hogy 2002 óta merre halad kis hazánk. A meggondolatlan döntések meggondolatlan kivitelezése meggondolatlan emberekkel történt és ennek hatásait sajnos nagyon sokan megérzik. Ma már kár jobboldali vagy baloldali érzelmekről beszélni, mert a seggberúgás párthovatartozástól függetlenül fáj. Épp ezért ma már nincs olyan józanul gondolkodó állampolgárunk, aki ne látná azt, hogy félresiklottunk.