Az egyre fokozódó elégedetlenség, a kisebbségi kormányzás nehézségei és a bizalomvesztés komoly feladatok elé állítja a kormányt. Aki egy kicsit is foglalkozik Magyarország helyzetével, az tudja, hogy 2002 óta merre halad kis hazánk. A meggondolatlan döntések meggondolatlan kivitelezése meggondolatlan emberekkel történt és ennek hatásait sajnos nagyon sokan megérzik. Ma már kár jobboldali vagy baloldali érzelmekről beszélni, mert a seggberúgás párthovatartozástól függetlenül fáj. Épp ezért ma már nincs olyan józanul gondolkodó állampolgárunk, aki ne látná azt, hogy félresiklottunk.

Én tele vagyok jóindulattal és azt feltételezem, hogy Ferenc azért nem akar menni, mert úgy érzi, hogy amit elrontott, azt neki kell helyrehozni. Egyfajta küldetéstudat. De ez nem az ő családi drámája, hanem egy országé. Egy olyan országé, ahol 6 éve legalább a lakosság 40%-a látta az irányt. Hitt és bízott a fejlődésben. Az összetartozásban. És még egy csomó magasztos dologban. De ma?! A legnagyobb jóindulattal se mondhatjuk, hogy ez a 40% létezik. Pártszimpátiától függetlenül szívja a fogát mindenki. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki Viktort akarja. Csak azt, hogy ezt nem. Pedig Ferenc nem tréfál, ahogy olvasom.

Gyurcsány Ferenc szerint a kormány a kisebbségben is kitart a 2010-es választásokig. Ezt jelentette ki a kormányfő kedden Budapesten, Magyarország tiszteletbeli külföldi konzuljainak értekezletén.

Ferenc! Olyan sokan üzentek már neked! Nem kell megváltanod a világot! Nem kell hősnek lenned! Ez olyan egyszerű, mint nyilatkozni adód 1%-áról. A többit pedig bízd másra! Ferenc! Lehet, hogy a kormány kitart 2010-ig, de vajon kitart-e addig az ország? Kitart-e addig az emberek tűrőképessége? Vagy ez nem számít? Mire esküdtél fel?