"Gumicukor vagyok a tenyereden..." dúdolgattam nem is olyan rég, most meg már nem is érdekel. Ha valaki nem ismerné a könnyűzenei világ feltörekvő underground zenekarát, annak ajánlom figyelmébe. Ők azok, akik a Tesco-ról is énekeltek. Ügyesek. A nevük pedig Kaukazus.

De most át is térek a lényegre. Szóval a fent említett bandának a Szalai Évás nótáját egészen megkedveltem, így gyorsan a kaukazus.hu-n találtam magam, ahol elkezdtem ismerkedni a zenekarral. Vagyis kezdtem volna, mert leírást, bemutatkozót nem találtam. Találtam viszont egy blogot, amit - feltételezem - ők írnak. "Lapozgattam" a postok között és a Nemzeti Rock 2-nél megálltam, bezártam az oldalt, kimentem elszívni egy cigit, közben a páromnak mondtam, hogy én aztán többet Kaukázust nem. Miért? Mert akkora fikát nyomtak a Hungarica zenekarra és úgy állesz cuzámmen az egész nemzeti rock műfajra, hogy azt hittem, hogy lenyelem a nyelvem. Tudom. Seggfej vagyok. Nem így kéne. De mit csináljak? Engem is megfertőzött ez a mocskos ideológia és nem tudok kitörni a szorításából.