Régebben volt egy olyan vicc az Európai Parlamentről, hogy "szavazzunk arról, hogy megszavazzuk-e, hogy szavazhassunk valamiről!". Vagy valami ilyesmi volt. Kicsit ilyen érzés volt bennem tegnap is. Judith Sargentinitől kezdve Junckeren át Orbán legalább 10 emberéig hetekig, hónapokig dolgoztak ezen. Látszódott is. Nagy volt az öröm, nagy az indulat, nagy a feszültség. Beletettek egy csomó energiát, pénzt, utaztak, győzködték egymást, telefonálgattak. Tették mindezt úgy, hogy tudták, akármi is lesz ennek a szavazásnak a kimenetele, a Tanácson nem fog átmenni. Talán ez a bajom ezzel az egésszel. Az, hogy embereket azért küldünk oda, azért pénzeli őket minden EU polgár, hogy teljesen értelmetlen, improduktív, meddő és marginális dolgokat tegyenek. De nem, nem ezért vannak ott. Igen, azért vannak ott, hogy előmozdítsák az integrációt, döntsenek elosztásról, megannyi részletkérdésről. De azért semmiképp, hogy egymást politikai/ideológiai síkon kritizálják, megkérdőjelezzék. 

Én elolvastam a jelentést. Na jó, úgy 30 oldalt. De azért nagyjából tudom, hogy mi áll benne. Láttam a felvételeket, amiken rendőrök ténylegesen civileket vertek Spanyolországban, amikor a katalánok megkíséreltek elszakadni. Volt ott minden, csak demokratikus, EU értékekkel összeegyeztethető spanyol fellépés nem. De ott és akkor mást diktált a tisztelt képviselők lelkiismerete. Ott nem volt jelentés, ejnye-bejnye. Nem volt gond, az EU értékeivel végig összeegyeztethető volt az, hogy Anglia és Franciaország (meg még egy páran) katonai gyakorlóterepként használták Afganisztánt, no meg egy kicsit Szíriát is. Az összeegyeztethető az EU értékeivel. Meg hát szoros a kapcsolatunk azzal az USA-val, amelyik mindenféle nemzetközi jogot megsért évtizedek óta. Ideológiai alapon. Az, hogy Franciaországban zsidókat ölnek muszlimok, az nem para. Az, hogy mi nem engedjük be a muszlimokat, na az para.

Fura világ ez, szinte el sem tudok igazodni.