Zsidózás, ütés, politika
A piroslap névre keresztelt, meglehetősen egysíkú blogon olvasom, hogy pofánvertek egy férfit, aki zsidózott. Majd ezután olvasom, hogy ez alapvetően így van rendjén. Aztán olvasom a kommenteket a mandineren, amiket három kategóriába sorolhatunk.
1. Megérdemelte a rohadék
2. Nem érdemelte meg szegény
3. Mindkét fél hülye
Nem az a jogállamiságunk alapja, hogy egyetértünk a törvények szellemével és azokat mindenki ugyanannyira fontosnak tartja? Nem attól leszünk jogállam, hogy a törvénysértéseket nem támogatjuk még véletlenül sem? Nem attól leszünk jogállam, hogy bízunk abban, hogy a törvényben foglaltak szerint járnak el a hatóságok? Nem az-e jogállamiságunk alapja, hogy elítéljük azokat, akik a jogot akármilyen mértékben is sárba tiporják?
Attól tartok, hogy politika és a pártérdek még a jogállamiságot is felülírja. Ha egy ideológiailag hozzánk közelebb álló ember követ el bűncselekményt/szabálysértést, akkor elnézőbbek vagyunk vele szembe. Ha a másik oldalon cselekszi valaki ugyanezt, akkor az egy mocskos gazember. Persze, ez nem újdonság. Minden szentnek maga fele hajlik a keze, ezt jól tudjuk. De miért nem lehet legalább a legalapvetőbb emberi dolgokban egyességre jutni? Miért nem lehet azt mondani, hogy elítéljük a zsidózást is és elítéljük a pofozkodást is? Miért nem lehet a törvénytiszteletünk, a jóérzésünk politikailag semleges?