Várom az első kommentet, melyben némi finomkodó káromkodással (bazz, esetleg wazze, talán fa**) kijavítják a címet, hiszen ez helyesen úgy hangozna, ki a magyar? Oké, ha pontosítok és megelőzőm az ilyen jellegű kommenteket, akkor a mi a magyarság? címet adom neki, de hát én már csak ilyen kis köcsög vagyok.

Mit jelent magyarnak lenni, kérdezi egy nagyon kedves barátom. Fingom sincs, jön a válasz. A magyarság a vérből adódik és ez teszi megkérdőjelezhetetlenné valakinek a származási kötelekét, mondja ő. Valljuk be, ezzel az érveléssel nehezen lehetne vitatkozni, hiszen azért mondom magam afgánnak, mert mindkét szülőm az, hovatovább ott is születtem.

A magyarság érték, magyarnak lenni érdek. Ne essünk a sokak által elkövetett hibába és még véletlenül se keverjük össze a két dolgot. Ugyanis, kedves olvasóm, akár hiszed, akár nem, az érdek, mint olyan, nem egy zsidó-cionista-héber jövevényszó, arra Magyarországon tökéletes kifejezés a következmény. Az értékközpontúság fontos, azonban csupán ennek tisztelete nem mobilizál bizonyos társadalmi rétegeket, nem figyelhető meg társadalmi fejlődés, nem változik a politikai elit viselkedése. Mert ezekhez bizony egyéni és közösségi érdekek, érdekközösségek kellenek. Amikor a magyarságot hangsúlyozom, elsősorban arra gondolok, hogy nem tudhatom másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám e lángoktól ölelt kis ország. Gyönyörű, ahogy megfogalmazza a költő, de hát az isten szerelmére, ahhoz, hogy Magyarország ne lángoktól ölelt kis ország legyen, nem elég szépen csöndben leülni a kellemes nagypapa kanapéra és büszkének lenni arra a rengeteg nobel-díjasra és egyéb hungarikumokra. Lószart, mama. Fel kell állni és tenni valamit ezért a kurva országért.

Mostanság megkapom, hogy a származásom és a vérem alapján soha nem lehetek igazi magyar, ez a biológia alaptörvénye, ezt kár tovább hangsúlyozni. Azonban kikérem magamnak a magyarságomra vonatkozó megkérdőjelezéseket. Magyar (is) vagyok, mert mind én, mind a családom tett annyit azért kurvaországért, hogy azt társadalmi érdeknek nevezhessem és erre büszke vagyok. Értéket konzerválni fontos és hangsúlyos, a magyar koronát tisztelni és büszkének lenni rá, tiszteletreméltó, Árpádra, Istvánra, Mátyásra, Deákra emlékezni ugyancsak becsülendő.

Magyarországon bejelentett magyar -és nem szlovák-rendszámú céges autóval rohangálni, a köz- vagy versenyszférában alkalmazottként, vállalkozóként dolgozni, tisztességesen adózni, az alkotmányos kereteket tiszteletben tartani az igazi értékrendszer, amely ha valódi tartalom áll mögötte, talán-talán valamikor átalakulhat egy fontos érdekközössége. Akkor lesz szép, új világ.

Nem a kizárólag magyar termékek vásárlása, Szabadságot Budaházynak póló viselése, Kossuth-téri tüntetés, Fideszre vagy Jobbikra ikszelés után lesz valaki magyar. Azért nagyon sokat kell dolgozni ebben az országban, ezért az országért.

(a bejegyzés egyfajta levél is egy nagyon kedves ismerősömnek)