2009. okt 31.

Mi a magyar?

írta: MirwaisJanan
Mi a magyar?

Várom az első kommentet, melyben némi finomkodó káromkodással (bazz, esetleg wazze, talán fa**) kijavítják a címet, hiszen ez helyesen úgy hangozna, ki a magyar? Oké, ha pontosítok és megelőzőm az ilyen jellegű kommenteket, akkor a mi a magyarság? címet adom neki, de hát én már csak ilyen kis köcsög vagyok.

Mit jelent magyarnak lenni, kérdezi egy nagyon kedves barátom. Fingom sincs, jön a válasz. A magyarság a vérből adódik és ez teszi megkérdőjelezhetetlenné valakinek a származási kötelekét, mondja ő. Valljuk be, ezzel az érveléssel nehezen lehetne vitatkozni, hiszen azért mondom magam afgánnak, mert mindkét szülőm az, hovatovább ott is születtem.

A magyarság érték, magyarnak lenni érdek. Ne essünk a sokak által elkövetett hibába és még véletlenül se keverjük össze a két dolgot. Ugyanis, kedves olvasóm, akár hiszed, akár nem, az érdek, mint olyan, nem egy zsidó-cionista-héber jövevényszó, arra Magyarországon tökéletes kifejezés a következmény. Az értékközpontúság fontos, azonban csupán ennek tisztelete nem mobilizál bizonyos társadalmi rétegeket, nem figyelhető meg társadalmi fejlődés, nem változik a politikai elit viselkedése. Mert ezekhez bizony egyéni és közösségi érdekek, érdekközösségek kellenek. Amikor a magyarságot hangsúlyozom, elsősorban arra gondolok, hogy nem tudhatom másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám e lángoktól ölelt kis ország. Gyönyörű, ahogy megfogalmazza a költő, de hát az isten szerelmére, ahhoz, hogy Magyarország ne lángoktól ölelt kis ország legyen, nem elég szépen csöndben leülni a kellemes nagypapa kanapéra és büszkének lenni arra a rengeteg nobel-díjasra és egyéb hungarikumokra. Lószart, mama. Fel kell állni és tenni valamit ezért a kurva országért.

Mostanság megkapom, hogy a származásom és a vérem alapján soha nem lehetek igazi magyar, ez a biológia alaptörvénye, ezt kár tovább hangsúlyozni. Azonban kikérem magamnak a magyarságomra vonatkozó megkérdőjelezéseket. Magyar (is) vagyok, mert mind én, mind a családom tett annyit azért kurvaországért, hogy azt társadalmi érdeknek nevezhessem és erre büszke vagyok. Értéket konzerválni fontos és hangsúlyos, a magyar koronát tisztelni és büszkének lenni rá, tiszteletreméltó, Árpádra, Istvánra, Mátyásra, Deákra emlékezni ugyancsak becsülendő.

Magyarországon bejelentett magyar -és nem szlovák-rendszámú céges autóval rohangálni, a köz- vagy versenyszférában alkalmazottként, vállalkozóként dolgozni, tisztességesen adózni, az alkotmányos kereteket tiszteletben tartani az igazi értékrendszer, amely ha valódi tartalom áll mögötte, talán-talán valamikor átalakulhat egy fontos érdekközössége. Akkor lesz szép, új világ.

Nem a kizárólag magyar termékek vásárlása, Szabadságot Budaházynak póló viselése, Kossuth-téri tüntetés, Fideszre vagy Jobbikra ikszelés után lesz valaki magyar. Azért nagyon sokat kell dolgozni ebben az országban, ezért az országért.

(a bejegyzés egyfajta levél is egy nagyon kedves ismerősömnek)

Szólj hozzá

magyarság