@phaidros:

Én el se hiszem, hogy Te ilyen idealista vagy. :)

Ezek a "lovak" nem nem bírták már a terheket, hanem azt mondták, hogy ha 250 kilós szekré helyett csak 100 kilósat kell húznom, akkor húzom azt. És persze a "lovakat" nem nagyon érdekli, hogy olyan szekeret húz, aminek a tulaja egész eddig leszarta. A 250 kilós szekér tulajdonosa pedig felnevelte, de ezért köszönet nem jár, mert ugye nehezebb a kocsi.

Persze, teljesen legális az, amit ezek a kedves vállalkozók csinálnak. Nem lehet rajtuk fogást találni, mert tényleg jogszerű.

A többmilliárdos árbevétellel működő, külföldön adózó, de üzleti tevékenységet Magyarországon folytató cég többszörösen százmilliomos tulajdonosa kevésbé "közteherviselő" Magyarország szempontjánból mint mondjuk egy multinál dolgozó középvezető. Ez szerintem sincs így rendjén, bár törvényes.

Szép hasonlat!
Kb ez az amivel egyet tudok érteni!
Olyan állapotokat kell teremteni, hogy a magyar cég ne meneküljön el, de a külföldi se kapjon vérlázító kedvezményeket, illetve adómentességet, valamint ne vihessen ki számolatlanul pénzt az országból.

A megoldásokat a kényszer szüli, és ha már van létező megoldás akkor nem csak az él vele aki rászorul, hanem az is aki elég mohó, hogy vastagon jövedelmező üzletét még jövedelmezőbbé tegye az ország kárára.

Nem a vállakozók és multicégek ellen vagyok, hanem azon szabályozás ellen, mely őket kiemelten kezeli hozzám egyszerű munkavállalóhoz képest.

@AdamT: de náluk ott van az is, hogy sok alkalmazottjuk van, akik adót és TB-t termelnek. Ha egyén-egyén összehasonlításban nézed, akkor valóban vérforraló, és kihozza az emberből az őskommunistát. Ha effektivitásban, akkor más eredmény jön ki. És a társadalom inkább ebből húz hasznot.

Mondok egy példát: módomban áll létrehozni egy 10.000 fős munkahelyet, valamennyivel minimálbér feletti fizetésekkel, egy munkanélküliségtől szenvedő térségben. A feltételem az, hogy én egy kanyi adót nem fizetek, de az embereim be vannak jelentve mind, és ugye ÁFA, villany, gáz, stb.

1. a társadalom nem érezné meg az én hiányzó adómat
2. a 10000 ember, mivel minimálbér felett van, fizet TB-t, szja-t
3. felszív a cég 10.000 munkanélkülit, ezek egy része még jó darabig segélyezett lett volna
4. az alkalmazott gyűlölni fog, amikor beállok a gyárudvarra a Lexusommal, mikor neki nincs pénze a trabantra se, mert alacsony a fizetés
5. a politizáló ember gyűlölni fog, hogy én nem viselek közterhet
6. de ha így áll, én mehetek máshova is, ahol elfogadják a feltételeimet

A társadalmi érdek szempontjából mi a helyzet? A közteherviselés vágya racionális, vagy irigység alapú elsősorban?

@maxt: "Nem a vállakozók és multicégek ellen vagyok, hanem azon szabályozás ellen, mely őket kiemelten kezeli hozzám egyszerű munkavállalóhoz képest."

Minden éremnek két oldala van.

Pl. az EVA egyfajta jó közelítés volt, bár igazságtalannak indult. Ha sokan maradnak benne a jövő évi változások után is, akkor azt mondom, itt a lovat visszacsalogatták, és fogcsikorgatva bár, de megéri neki húzni.

Ugyanakkor a gazdpol környezet túró, és a vállalkozásokat érinti a legjobban, akiknek esetleg alkalmazottai vannak.

@phaidros:
(feltételezem gondolatjáték, ezért nem fogom vissza magam, de előre szólok: nem célom megbántani, mégha erősen is fogalmazok... előre is bocsánat)

1. Addig kéne adóztatni, míg te is éppenhogy vehetsz autót, akkor nem lenne akkora a szád. Persze akkor bejelented, hogy kirúgod a dolgozók felét, és mág jól is jártál. (Túl sok jog a munkaadóknál)
2. Ha lenne más munka azt is megcsinálnák, nem kell ehhez olyan aki mindenféle feltételeket szab, hogy véresre keresse magát mások éheztetésén.
3. Lásd előző pont. A cégnek ki kell termelnie az alkalmazottak bérét, adóját, a vezetők és a cég összadójával együtt. Ez nem kegy a cégek részéről, hogy állást teremt. Feladata van, ahhoz munkaerőre van szükség, akit meg kell fizetni.
4. Igaz és jogos! Emeld a fizetését.
5. Igaz és jogos! Fizess adót, mondjuk olyan arányban ahogy a munkaadó teszi. Ha nem 10szerannyi a fizetésed, mint az alkalmazottnak, hanem mondjuk csak 2-3szor, akkor senki nem fog leköpni, így viszont sanszos.
6. Aki megmagyarázza, hogy miért lopja ki az államkasszából a Lexusra valót és még fenyegetőzik, hogy "jajjmáshovamegyek" az menjen. Lehet rinyálni!
Én is azt teszem épp, csak ezzel nem jutok anyagi előnyhöz.

Lényeges kérdés viszont, hogy a társadalom szempontjából mi számít hasznosnak és előnyösnek.
Ezen logikai vonal mentén én a lehető legkárosabb gazdaságpolitikát képviselem, ugyanis abból indulok ki, hogy egy adott tevékenységre/termékre szükség van, és nem abból, hogy hány ember lesz ezáltal foglalkoztatva.
Az előző rendszerben ez persze így volt. Mindenki dolgozzon, gyártsuk azt is ami nem kell, csak ott nem volt valaki aki a háttérben adómentesen kilophatta a hasznot. Ott egy emberként lopta ki mindenki a "közös tulajdont".

Vállalom! Irigy vagyok!
Nem a családi házra, meg a lexusra, hanem a mindennapi megélhetésre.

Ameddig egy átlagember képtelen a saját és családja létszükségleteit bioztosítani az átlagos havi fizetésből, addig nem kell meglepődni a jómódúakkal szembeni mérhetetlen indulatokon.

@maxt:

"Addig kéne adóztatni, míg te is éppenhogy vehetsz autót"

S akkor mi vinne arra, hogy létrehozzak egy új, létező, önműködő gazdasági organizmust? Miért hoznám létre itt, ha máshol jobban járok vele?

Olyan érzésem van, mintha az alkalmazott számára sajátítanád ki az önérdek nézésének jogát. :)

"Ha lenne más munka azt is megcsinálnák, nem kell ehhez olyan aki mindenféle feltételeket szab, hogy véresre keresse magát mások éheztetésén."

De nincs. Főleg ha az egyes pontod is van, pláne miért lenne? Miért tenném oda a 10000 főt foglalkoztató cégemet?

"Lásd előző pont. A cégnek ki kell termelnie az alkalmazottak bérét, adóját, a vezetők és a cég összadójával együtt. Ez nem kegy a cégek részéről, hogy állást teremt. Feladata van, ahhoz munkaerőre van szükség, akit meg kell fizetni."

Ez igaz, és viszem pl. Kínába, ahol kevesebb az adó, kevesebbet követelődznek, és örülnek, hogy van munka. Itthon meg marad 10.000 büszke állástalan segélyenélő a Te még jobban megemelt adódból. A feladat adott, a munkaerő megvan. Miért kéne más érdekeljen?

"Igaz és jogos! Emeld a fizetését."

Miért emelném, ha megvan a 10.000-es létszám, és még van 100.000 munkanélküli? Ha nem tetszik: 1. menjen máshova, ahol azt megkapja, amit szeretne 2. csináljon céget, mint én.

Önérdekem, ami ugyanolyan mint az alkalmazott önérdeke, én is csak ugyanolyan ember vagyok. Az alkalmazott is elmenne más céghez, ha jobban fizet, nem vagyunk összekötve. Ha nem jönnek hozzám, majd emelek.

"Igaz és jogos! Fizess adót, mondjuk olyan arányban ahogy a munkaadó teszi. Ha nem 10szerannyi a fizetésed, mint az alkalmazottnak, hanem mondjuk csak 2-3szor, akkor senki nem fog leköpni, így viszont sanszos."

Munkavállalót akartál mondani? Ha olyan arányban kellene fizetni, akkor nem is lenne gond sztem, de X összeg felett már 40 százalék körül van az a rész.
Emiatt pl. Szlovákia automatikusan vonzóbb lehetne a képzeletbeli gyáros számára.

"Aki megmagyarázza, hogy miért lopja ki az államkasszából a Lexusra valót és még fenyegetőzik, hogy "jajjmáshovamegyek" az menjen. Lehet rinyálni!
Én is azt teszem épp, csak ezzel nem jutok anyagi előnyhöz."

Hol volt itt szó államkasszából lopásról? Lopás = törvényszegés. Törvény nincs megszegve, illetve az a törvény, amit meghoznak. Ha pl. azt, amit írtam, akkor az a törvény, ergo nem lopás. Most is vannak valakik számára igazságtalan törvények.

"Lényeges kérdés viszont, hogy a társadalom szempontjából mi számít hasznosnak és előnyösnek.
Ezen logikai vonal mentén én a lehető legkárosabb gazdaságpolitikát képviselem, ugyanis abból indulok ki, hogy egy adott tevékenységre/termékre szükség van, és nem abból, hogy hány ember lesz ezáltal foglalkoztatva."

Ez miért káros gazdaságpolitika? Mellesleg, amit felvázoltam, az az, hogy nagy gyárosként miért ne Kínába vigyem a termelést... hát pl. a fenti esetben. Ergo a társadalomnak talán mégis jobb a 10000 dolgozó a szükséges termékek gyártására cserébe a személyes adómentességemért. :)

"Vállalom! Irigy vagyok!
Nem a családi házra, meg a lexusra, hanem a mindennapi megélhetésre.

Ameddig egy átlagember képtelen a saját és családja létszükségleteit bioztosítani az átlagos havi fizetésből, addig nem kell meglepődni a jómódúakkal szembeni mérhetetlen indulatokon."

Én ezt megértem, csak azt látni kéne, hogy ez csak az indulatokat megélő emberek problémája. Tényleg. Ez valami rossz egyenlősdi, a társadalom alsóbb szintje mindenkit lerántana maga mellé, de sokkal jobb lenne az a gondolkodásmód, állítom hogy mindenki számára, ha a gyűlöleti energiát a kitörésre fordítanák. Mert ez minden egészséges ember számára lehetséges.

Sőt, konkrét példa alapján mondom, hogy nem egészséges ember számára is. A szegénység sajnos betegség. Lelki, és később testi is.

De ez nekem, mint a képzeletbeli gyárosnak, az akkor lesz csak probléma, ha emiatt agyonvernek, egyébként törvénytelenül, és igazságtalanul. :)

Most olvasom ki a Russka-t, nagyon érdekes ebből az egész szempontból. Ha ismered a könyver, a Suvorin család vonalára gondolok. Szinte minden benne van amit most beszéltünk, csak Suvorinék még nézték is a munkások érdekeit.

Nem ismerem a könyvet, ezért ehhez nem is tudok hozzászólni.

Nem mondom, hogy nincs igazad a saját szemszögedből, (főként mert úgy gondolom igazság mint olyan nem létezik,) de az egyszerű munkavállalókkal kapcsolatos cinizmusod és lenézésed még engem is meglepett.
Persze ez egy ilyen egoista világ, ahol senki és semmi nem számít, csak a magunknak kaparás.
Vállaltan ennyire szélsőségesen jobboldali gazdaságpolitikát hirdetni nem megszokott, főleg most, amikor a politikai pártok eszemei és gazdasági oldala egymás teljes ellentétei, értem ezalatt a fidesz szocialista gazdasági szemléletét, és az mszp jobboldali nyomulását, aminek szélsőségesebb formáját fentebb jól illusztráltad.

Ahogy egyre többet agyalok a dolgon sajnos rá kell jönnöm mitől is borzongok ebben a rendszerben. Nyilván ismerős a Schindler listája c. film. A gazdag gyáros ott a munkavállalókért tett valóban. Megmentette az életüket a foglalkoztatással. A mai nagyvállalatok is megpróbálnak ilyen színben tetszelegni, bár nem a puszta élet a tét, hanem az emberhez méltó élet. Most viszont nincs ott a haláltábor a háttérben, hogy szó nélkül megtűrje az ember a kizsákmányolást, sőt önként álljon oda: "tessék már ingyen dolgoztatni, mert szenvedni akarok egész családommal együtt"
A cégek viszont elvárják ezt a hozzáállást, fenyegertőznek, sírnak, miközben csillagászati bevételre tesznek szert.

"Én ezt megértem, csak azt látni kéne, hogy ez csak az indulatokat megélő emberek problémája. Tényleg. Ez valami rossz egyenlősdi, a társadalom alsóbb szintje mindenkit lerántana maga mellé, de sokkal jobb lenne az a gondolkodásmód, állítom hogy mindenki számára, ha a gyűlöleti energiát a kitörésre fordítanák. Mert ez minden egészséges ember számára lehetséges."

Az első felére nem lehet mit mondani. Kb "leszaromhamegdöglesz"-nek lehetne szabadon fordítani.
Ha már relativizáljuk a "képzelt gyárad" adómentességét, akkor relativizáljuk a "lerántást" is. A szegényebb rétegek nem azt akarják, hogy valaki éljen ugyanolyan szegénységben mint ők, hanem igazságosabb elosztást. Fizessen adót az is akié a cég. Ha nem teszi, ezt nyilván nekik kell megtenni helyette, akiknek emiatt megintcsak kevesebb jut. De összeadva abból telik a főnöknek nyaralásra, autóra, házra, mindenre, amire nekik soha sem lesz lehetőségük!

A "mindenféle energiák" témekör ezoterikus háttérre enged következtetni, amiben "szerencsére" van némi tapasztalatom. Nem vagyok vak, ezért nem vagyok jó birka, nem vagyok jó hívő. Kérdéseim vannak, okokat és összefüggéseket keresek. Ahol nincs, oda nem képzelek energiákat, angyalokat, egyebeket. Ha valaki előre akar jutni, akkor sok pénzzel vagy jó kapcsolatokkal kell rendelkeznie, jó embernek kell széttenie a lábát, vagy olyan képességekkel kell rendelkeznie, melyeket kevesen birtokolnak.
Az egyéni küzdelem fabatkát sem ér.

Ha a munkavállaló megkapja ami egy normális élethez szükséges és hosszú távon biztonságos környezetben tudhatja magát és , akkor nincs gyűlölködés, az erre fordított energiát a munkájába fektetheti, amivel a cég is jól jár. Ha a cég kiszúr vele, ne csodálkozzon, ha b*szik dolgozni!

A foglalkoztatás ugyanolyan üzlet, mint amikor tejet veszel a boltban.
Ha megfizeted a jobbat, akkor nem lesz romlott már a felbontáskor, ergo hasznod származik belőle, ha a gazdaságosat is csak "számla nélkül" kéred, akkor meg balhézhatsz, ha belepisiltek a dobozba.

@maxt: "de az egyszerű munkavállalókkal kapcsolatos cinizmusod és lenézésed még engem is meglepett"

Cinizmus és lenézés? Amikor a jómódúak iránti gyűlöletet teljesen elfogadhatónak tartod? Minimum egál... :)

"Persze ez egy ilyen egoista világ, ahol senki és semmi nem számít, csak a magunknak kaparás."

De miért teszel különbséget az alkalmazott mint ember és a jómódú vállalkozó mint ember között? Szerinted az alkalmazott az jobb ember attól, mert alkalmazott, míg a jómódú rosszabb ember attól, mert jómódú?

Illetve a jómódútól automatikusan elvárod a társadalmi munkát, az alkalmazottól meg nem?

Hogy is van ez?

"A cégek viszont elvárják ezt a hozzáállást, fenyegertőznek, sírnak, miközben csillagászati bevételre tesznek szert."

A "cégek", mert persze a cégek mind ugyanolyanok, mint ahogy a "gazdagok" is... akkor mit csodálkozol azon, hogy az a 10000 munkanélküli is ugyanolyan a "gazdag" "cégek" számára? Vagy nekik nem szabad általánosítaniuk?

A cégek a munkádért adják azt a pénzt, amennyit a munkapiacon érsz. Ennyi. Nekik szükségük van rád, ezekkel a feltételekkel. Az alkalmazottaknak meg rájuk. Ha meg akarnak tartani, akkor többet kapsz, ha bárki tudja azt, amit Te, akkor kevesebbet. Biztos van olyan cég is, ami ezen túlmegy, és vallásos imádatot is elvár, de senki sincs földhöz kötve, csak saját korlátai kötik.

Én 13 év alatt 6 cégnél voltam, eljöttem, amikor nem tetszett valami, és mindig több fizetésem lett, miközben szakmailag fejlődtem, és eljutottam olyan helyre is, ahol az, amit a cégekről mondtál, az csak mosolyt váltana ki, és elképzelhetetlen ilyen mentalitás. De az a munkavállalói mentalitás is, amit te képviselsz...

Érdekegyeztetés, érdekérvényesítés, és harc. Erről szól az egész. Az alkalmazottak általában szervezetlenek, egoisták, maguknak kaparnak, sunyik, egymást sározzák be, és nem lépnek fel szervezetten a cég ellen. A cég mint olyan viszont szervezett egység. Mondjuk hozzá kell tenni, hogy ha mégis, akkor legfeljebb a cég odébbáll olyan helyre ahol nem erős a dolgozói szervezettség.

"Az első felére nem lehet mit mondani. Kb "leszaromhamegdöglesz"-nek lehetne szabadon fordítani."

Nézd, annak fordítod, aminek akarod. Nem erőltetem, hogy annak vedd, aminek mondtam. :)))

"Ha már relativizáljuk a "képzelt gyárad" adómentességét, akkor relativizáljuk a "lerántást" is. A szegényebb rétegek nem azt akarják, hogy valaki éljen ugyanolyan szegénységben mint ők, hanem igazságosabb elosztást."

Értem, és az igazságosabb elosztás, ahogy már kifejtetted, az, hogy a rohadt szemét gazdagot adóztassuk meg annyira, hogy épp csak kocsit tudjon venni. Értem! :)))

De nem azt mondtad, hogy igazság nem létezik? Egyébként tényleg nem, érdekek léteznek csak. Amiről Te beszélsz itt végig, ez a szegény rétegek egyéni érdeke. Amiről én, az meg a társadalom érdeke. ;)

"A "mindenféle energiák" témekör ezoterikus háttérre enged következtetni, amiben "szerencsére" van némi tapasztalatom."

Ezoterika? Miféle ezoterika? Hol írtam én ezoterikáról? :o Ezt most nem igazán értem.

"Ha valaki előre akar jutni, akkor sok pénzzel vagy jó kapcsolatokkal kell rendelkeznie, jó embernek kell széttenie a lábát, vagy olyan képességekkel kell rendelkeznie, melyeket kevesen birtokolnak."

Érdekes, nekem nem volt pénzem, nem voltak jó kapcsolataim, nem tettem szét a lábamat (6 cég 12 év alatt mint említettem, nem éppen megalkuvásról szól), és nem gondolom, hogy különleges képességeim lennének, azon kívül, hogy tudok a célomra koncentrálni ha kell.

Bár lehet, hogy utóbbi egyfajta übermensch képesség. De igazán nem szeretnék belezavarni a csúnya gonosz világról alkotott képedbe, ahol a jó szopik, a gonosz meg sikeres (és persze ebből a logikus következtetés, hogy a szopó jó, a sikeres meg gonosz).

A magam "sikerreceptjét" (lol) szívesen elárulom: gyerekkorom óta tudtam, mit akarok, tanultam ami ehhez szükséges volt, kezdőként hatalmas energia, megoldott feladatok tucatjai, a nálam több felelősséget vállaló felettes érezhette, hogy teher megy le róla, ha vele dolgozom, jó emberi kapcsolat minden kollegával, az idők folyamán ezek az emberek máshol ajánlottak, ahol megismétlődött az egész, és magát generálja (ez remélem nem ezoterikus szó).

Szóval, mégis miért kéne megértenem a picsogókat, amikor látom, milyenek? Elvárnak, de nem tesznek. Mindenki eléri amit akar, nincs lehetetlen, de a legtöbb embernek célja sincs.

Egy nálam nagyobb falat története, közeli ismerős, 15 év alatt, közbeszúrva véleményét az akkori helyzetről: igazi lakótelepi panelproli származás, 1szobás albérlet, gyerek, munkahelyről kirúgva linkségért ("szemét rohadt gazdag munkáltató!") rosszabb munkahely legalsó csicska ("szemét rohadt gazdag munkáltató!"), diploma1, lakótelepi lakás szülői segítséggel ("a szemét rohadt gazdag munkáltató miatt az egyszerű munkás képtelen maga kigazdálkodni"), bt alapítás csak a plusz sörért, utolsó havi kosztpénzek elvitele a cégbe, kis cég dolgozik sok helyre, napi 12 óra meló évekig, jó referencia, nagyobbacska cég több üzletággal (ismerősök társulása, napi 16 óra meló évekig), diploma2 közben (az egyik legnehezebb), nagy cég, de még mindig lakótelepi lakás ami a szülőktől volt (napi 18 óra meló), igen nagy cég 1000 feletti emberrel, több milliárdos forgalommal, és egyszercsak felvett egy igazgatót (napi 5-6 óra meló ezután) kivett a cégből = 300 milliós villa közvetlen a lakótelepi lakásból. A rohadt szemét gazdagja, nem? Tök igazságtalan, hogy ez jutott neki, bármelyik munkanélküli borsodi jobban megérdemelné.

Russka-ban Suvorin olyan tehetséges szolga volt, akit az ura akkor sem engedett el, ha már 50000 rubelt kínált a szabadságáért. Amikor végre sikerült neki, sokszori újrakezdés után, és gyáros lett, mellesleg nem rossz ember, a forradalomban mindent elveszített, mert úgy volt "igazságos". Ez a Te "igazságod"...

(Ja, értem már az ezoterikát - hát, ha neked az energia szó használata ezoterikus - "nincs rá energiám" pl - akkor lehet még pár szar következtetésed az életben :o) De hát ez se az én bajom).

"A foglalkoztatás ugyanolyan üzlet, mint amikor tejet veszel a boltban.
Ha megfizeted a jobbat, akkor nem lesz romlott már a felbontáskor"

Ez így igaz. Csak ugye a munkavállaló magát általában a legjobbnak gondolja. Legalábbis nem nagyon találkoztam még olyannal, aki nem áldozat lett volna, aki heroikusan, vállvetve jól dolgozott.

@maxt: "Ha a munkavállaló megkapja ami egy normális élethez szükséges és hosszú távon biztonságos környezetben tudhatja magát és , akkor nincs gyűlölködés, az erre fordított energiát a munkájába fektetheti, amivel a cég is jól jár. Ha a cég kiszúr vele, ne csodálkozzon, ha b*szik dolgozni!"

Nem csodálkozik senki, az egyensúly helyreáll mindig. A munkavállaló van felháborodva, amikor úgymond joggal baszik dolgozni, és repül...

Csúnya fogalmazás, de itt az ember, a munkavállaló értékéről van szó. És az ember magát mindig többre értékeli mint a környezete. Valóban létezik olyan, hogy a munkaadó megbecsüli a munkavállalót, nekem nagyrészt ez jutott mindenhol. Biztos azért, mert szerencsém volt, és nem azért, mert jó vagyok.

@maxt: Tudod mi jutott eszembe a vitánkról?

Hogy az én képem a szerencsétlen munkavállalókról ugyanúgy nem teljes, mint a Te képed a "gazdagokról" és cégekről.

Én szakértői körökben mozgok, nálunk csak a lustaság és bénaság a kizáró ok, nyilván egy borsodi munkás esetén ez más lehet.

Te viszont valszeg az életben nem csináltál céget, és nem is volt olyan ismerősöd, aki nem a tipikus magyar kisvállalkozó, hanem nemzetközi mércével nézve is komoly céget húzott fel nulláról, ami nem bugyigumigyártásra foglalkoztat futószalag mellett.

@phaidros: Nemzetközi mércével mérve komoly céget felhúzó ismerősöm valóban nincs, a lehetőségeim viszont valóban korlátosak, ennélfogva nyilván torz a képem azokról akiket környezetemben rongyrázó gazdagságban látok fetrengeni gyakorlatilag nulla munkával (mert mindenüket az előző rendszerben lopták össze, vagy mert a család minden tagja egymásnak számláz különböző minivállalkozásokkal, amik ugyan nem hoznak kiemelkedő bevételt, de jó megélhetést biztosítanak ahhoz, hogy sokkal többet engedhessenek meg maguknak - természetesen siránkozva, hogy rosszul megy - mint én, siránkozás nélkül)

Senki nem mondta, hogy ki rosszabb, vagy jobb. Ez nem pozíciótól vagy anyagi helyzettől függ. Attól, hogy valaki nem az utcáról beeső vevővel foglalkozik, hanem esetleg ugyanazt az értékesítést végzik egy többezres tételben megrendelő ügyféllel, attól még nem jobb a lenti értékesítőnél, még ha a számok ezt is mutatják. Szerencséje volt, vagy jó kapcsolata a céggel, vagy a főnökkel, aki neki adta a zsíros falatot, hogy legyen indoka a jutalékra. Valós teljesítmény nélkül!

Egy percig nem irigylem azokat, akik kemény munkával tudnak előre jutni.

Nyilvánvalóan túloztam, és hasonlóan szélsőséges véleményt fogalmaztam meg, mint amilyen szélsőségesen te kezeled a témát.
Ha valaki tényleg értéket teremt, akkor kapja meg érte a habcsókot. Ezzel nincs probléma. A gond azzal van, amikor az embert "haszonállat"-nak tekintik, és ahogy jól írtad a munkát "megcsinálja más is" , vagyis teljesen értéktelenként kezelik. Nem számít, semmi, csak az prémium. Mert nekik jár, meg az adómentesség, meg a mindenféle extra, sokszoros cafeteria, cégautó, mobil, laptop, de a dolgozónak semmi, aki a valódi munkát végzi.

Az utóbbi években volt alkalmam megtapasztalni, hogy mit jelent egy biztos munkahely, tervezhető bevételekkel és kiadásokkal, és mit jelent egy bizonytalan.

Minden rossz szándék nélkül mondom, hogy a teljes kilátástalan jogfosztottságot, a megaláztatást és kilátástalanságot ismernie kellene mindenkinek, aki ilyen rózsásan és egyszerűen látja a magyar helyzetet.
Persze ha az ember egy bizonyos szint fölött él, akkor belevakul saját jólétébe, és itt most nem komoly vagyonokról beszélek, hanem már annyinál bekövetkezhet, ha a fizetésből 10-15% megmarad félretehető pénzként a hónap végére.

Nem akarom, hogy mindenkinek egyformán rossz legyen, nem akarom, hogy bárkit is szabadon meg lehessen alázni, nem akarom, hogy a milliomosok adómentesen azt tehessenek amit csak akarnak, nem akarom, hogy a létminimum alatti fizetésekért lehessen dolgoztatni embereket.

Sok mindent írtam már a témában, de átfogó koncepcióm nincs.

Nyilván te engem odateszel azok közé, akik azért problémáznak, mert soha nem elég ami van, aranylánc, nikecipő, plazmatévé. (egyik sincs, mert fölösleges flanc. kiszolgálja az igényeimet a számomra még megfizethető kategória is)
Nem az az ember vagyok akinek elérhetetlen céljai vannak, de ezekhez megfelelő háttér szükséges. Ha nem biztosított a családi, akkor munkából kell mindezt megvalósítani. Jelenleg viszont a cégek a nehéz helyzetre való tekintettel az alkalmazotton spórolnak. Semmi baj, meg is értenénk... válság van... De a spórolt pénzből a főnökség hónapos külföldi nyaralást rendezett, új autókkal tömte tele a parkolót, mobiltelefon és laptopcserék sorára tolta ki a pénzt, és persze a családtagoknak is lett 1-2 új autó véve.
Én kitől vegyek el pénzt, hogy fölösleges luxusra költsem?
(fentebb írtam, nem tenném, bár a fürdőnem ideje lenne megcsinálni a leesett csempéket... lehet másnak már ez is luxus)

Most csak spekulálok, úgyhogy lehet legalább annyira mellélövök, mint előbb az ezo-val:
A leírások alapján téged kb oda tudlak tenni, amit családi szerencsének lehet mondani, és az ebből adódó későbbi sikereknek. Néhány megfelelően megválasztott oktatási intézmény, erős céltudatosság kialakítása már fiatal korban, olyan szülők akik nem a szigorral és elnyomással, hanem elfogadással és támogatással juttattak előre, és ne felejtkezzünk meg az ehez szükséges anyagi forrásokról sem. (Ismerek olyat aki bár panelből indult egy fillér nélkül, mivel a családja hajlandó volt eladósodni a megfelelő oltatás, és külföldi tanulmányok érdekében, és most sikeres ember. Külföldön.)
Megkaptál valamit, amit az emberek legnagyobb része nem. Lehet ez apróság. Egyszerű nyitottság, vagy motiváció a családtól, esetleg többnyelvű környezet, a tanulmányok zavartalanságának anyagi biztonsága...

Ha az egyént hibáztatjuk vagy dícsérjük a sorsáért, akkor tegyük mellé ezt is.