95 esztendővel ezelőtt gróf Apponyi Albert ezekkel a szavakkal kezdte meg parlamenti beszédét, melyben üdvözölte a hadiállapot beálltát Szerbia és a Monarchia között.

Az új kormány jelöltjeit nézegetve egyből Apponyi szavai jutottak eszembe. Bajnai Gordonon kívül - remélhetőleg - semelyik másik itt felsorolt jelölttel szemben nem fogalmazható meg éles kritika, legalábbis egyik sem "büszkélkedhet" a Hajdú-Béthez hasonló üggyel. (Leszámítva az SAP ügyet, április 16.) Az is látszik, hogy a jelöltek többnyire a magánszférából érkeznek, többen a politikában még teljesen járatlanok. Ez nem csak azt jelenti, hogy "zöldfülű" a banda, hanem azt is, hogy talán nincs elkötelezettségük egyik politikai group felé sem. Ha így van, akkor ez örvendetes.

Úgy tűnik, hogy sikerült végre "hiteles" embereket beemelni a politikába, viszont sok a kérdés bennem. Érdeklődve várom például, hogy az új stábhoz hogyan fog viszonyulni az MSZP. És az is érdekel, hogy egy esetleges sikeres politikai időszak után mennyire akarja majd a nép, hogy az MSZP régi gárdája visszakússzon a porondra, mondván, "mi tudtuk, hogy kiket kell odarakni". Illúzióim nincsenek. Bár Oszkó biztosan nem akar beleragadni a politikai mocsárba (hiába áll a Deloitte perben a magyar államal április 16.), a többiek előttem kédőjelek (kivéve Vahlt, aki visszalépett ápr. 16.).

Kívánatosnak tartottam volna az előrehozott választásokat, de ez a második legjobb forgatókönyv. Legalább változott valami. És csak remélni tudom, hogy jó irányba indulunk.

Na jó, azt azért be kell szúrnom, hogy Ficsor Ádám nem tudom, hogy mit keres ott. Vagy legalábbis nem szeretném tudni.