2010. júl 27.

Bede Márton pesszimizmusa = NEM MENŐ

írta: AdamT
Bede Márton pesszimizmusa = NEM MENŐ

Jó, értem én, hogy valakinek még a Mars csoki is keserű, de azért az mégse járja, hogy hetet-havat összehordunk és egy kalap alá vesszük az összes vezetőjét Magyarországnak. Bede Márton tegnap közölt cikkéből pedig sajnos az derül ki, hogy a méltán híres újságíró összemos, továbbá olyan kiábrándult és cinikus, mint általában én. Csak én más témákban. Az persze egyértelmű, hogy az én véleményem kevesebb embert érdekel. Ettől függetlenül a fikción alapuló magánvélemények mellett általában nem tudok elmenni, így most sem. Vegyük hát szemügyre a markánsabb pontokat a már említett cikkből.

"Három hónappal az országgyűlési választások után az már egészen világos, hogy nagy csoda itt nem lesz."

Igen, a viszonylagossággal, a relativitással, no meg az ezekhez köthető szavakkal jókat lehet játszani. "...nagy csoda..." Bede Mártonnak az lenne a nagy csoda, ha Orbán Viktor megoldaná az időutazást? Esetleg minden magyar felszállhatnak alanyi jogon a Holdra? Valószínűleg saját magát árnyalta, tompította az újságíró, amikor közvetlenül ezután így írt: "minden magyar nagy örömére radikális változásokra nem kell számítani".  A radikális változás már nem a nagy csoda kategóriája. A megfelezett országgyűlés, a 2011. januárjában életbelépő egykulcsos adórendszer smafu?

"Magyarország azonban furcsa hely, ahol mindenki ugyanazt a mocsarat szereti," Ez meg egyenesen logikai bukfenc. Ha ez így lenne, akkor nem lenne mozgás a szavazók között. Bede úr, ha igaza lenne, akkor nem erősödött volna meg az ellenzék a Gyurcsány-Bajnai érában.

Aztán itt a másik kedvencem: "Magyarországon nagyon sokan őszintén hisznek abban, hogy van jó hatalom és rossz hatalom". Ezzel a cikk írója azt sugallja, hogy pedig nincs is különbség hatalom és hatalom között. Rákosi = Antall, Szálasi = Mátyás király, Orbán = Gyurcsány, esetleg Bajnai = Orbán és ugye mindenki kedvence Szálasi = Orbán. Ugye nem?

"Ahogy a vezetőkbe vetett hit nevetséges, ugyanúgy megmosolyogtató a meggyőződés, amely szerint Magyarországot majd valami hatalom megjavítja, vagy éppen elrontja." Ez egyébként részben igaz. Én is utálom azt a hozzáállást, hogy majd az állam megoldja. Azok az emberek, akik az államtól várják a "fincsit", azok valószínűleg tényleg hisznek ebben. De azért azt is lássuk be, hogy az állam boldogulása igenis, hogy sokban függ az aktuális kormánytól. Lehet gátlástalanul rossz adópolitikát folytatni, lehet a legtetejétől korrupt az egész rendszer. Ahogy láthattuk, hogy mekkora különbség van vezető és vezető között. Elég csak a '30-as évek orientálódására gondolnunk.

"Senki nem lett gazdagabb, aki ne tartozna a Fidesz közvetlen holdudvarához" Khm. Itt megint utalnék az adócsökkentésre és arra a piciny, de kevésbé elhanyagolható tényre, miszerint az előző kormánynak 8 éve volt és szinte SEMMIT sem tett le az asztalra, ehhez képest a mostani nincs még kép hónapja a "nyakunkon".

De a legmeglepőbb és leginkább visszatetsző az, ami az egész cikk üzenete. Az az üzenet, amely szerint a Fidesz munkáját kritizálni azért nem illdomos, illetve "menő", mert a másik is ugyanilyen szar volt. Márton, EZ a tipikus magyar. Ez az, ami a legszánalmasabb és többek között ez az a magyar kispolgári attitűd, amitől a belem kifordul. Ez a kádári összekacsintós örökség. Ha más lop, akkor én is lophatok. Ha más szemetel, akkor én is szemetelhetek. Ha más visszaél a hatalmával, akkor én is visszaélhetek. Ha más korrupt, akkor én miért ne lennék az? Ha más hazug, akkor én miért mondanék igazat? Ha az MSZP elkúrta, akkor a Fideszen ezt miért kell számonkérni? Miért? Azért, mert ez az állampolgári kötelességünk és azért, mert a belső értékeink így diktálják. Így diktálja az igazságérzetünk. Nem relativizáljuk egyik oldal gaztetteit se, legfeljebb pragmatikusabban szemlélődünk a saját oldalunkon. 

Szólj hozzá