2009-ben 22 magyart küldünk Brüsszelbe. Ha azt vesszük figyelembe, hogy az új szabályozás értelmében 750 fős lesz az Európai Parlament, akkor ebből a magyarok aránya majdnem el fogja érni a 3%-ot. Viszonyításképpen ugye Magyarországon ennek közel a kétszeresét kell elérnie egy pártnak ahhoz, hogy bekerüljön az Országgyűlésbe. De persze mégse mindegy, hogy kiket küldünk ki. De akkor kire szavazzunk?!

Szerintem az első és a legfontosabb dolog az, hogy arra szavazzunk, akit erre érdemesnek látunk. Ez nem csak erre a választásra igaz, hanem bármelyikre. Mielőtt behúzzuk az X-et, vegyünk egy levegőt és gondoljuk át, hogy miért tesszük ezt. Ha meg tudjuk indokoli döntésünket, az már egy komoly lépés.

Második lépés: próbáljunk meg nem ...

Fodor Gábor háromszor kapott nagyot 1 év alatt, de nem látszik rajta. Az első egy gyomros volt, amikor a semmiből jött Kóka döntetlenre hozta az első fordulót. Aztán a következő ütés az orrnyergét találta el, amikor második fordulóban - a továbbra is semmiből jött - Kóka volt a befutó (természetesen az elnökválasztásra gondolok). Vígaszágon miniszter lett Fodor, amit nem is csinált (szerintem) rosszul. Fodor legalább kiállt és általában nem is mondott butaságokat. Ez a népszerűségén is látszik. Aztán amikor már jól belefúrta magát a minisztériumi munkálatokkal egybekötött imidzs-építésbe, kapott még egy ütést. Szerintem ez vesére ment.
Most nézzük a másik oldalt. Kóka (aki továbbra is a semmiből jött jelzőt viseli) ...

Idén kihagyom Etyeket. Tavaly voltam és gazdagodtam egy pár tapasztalattal. Jelzem, nem ezért nem megyek.
Szóval trend. Az újgazdag, ügyeskedő-vállalkozó, multiközépvezető, bankárközgazdász brigád egy finom betekintést engedett nekem tavaly abba, hogy mi is az elit trend. Itt nem láttam boxolócipőbe, rikítórózsaszínbe, csipkéshálóba burkolózó lányokat és nem voltak terepgatyás, gagyitornacipős urak. Itt kérem az elit volt. Lovaspólós embléma, kicsi zászlócska (piros-fehér), esetleg egy T betű kissé ovális tetővel, lombos fa, meg ilyenek voltak. Általában lehetetlen, de mégis tartózkodó színekben. A gallérok felhajtva, a napszemüvegek pedg szigorúan legalább a magyar minimálbér árába kerülnek. Persze lehet drágább is. Nem ...

Akkor most ez hogy is van? Kéri meghívta Viktort, Viktor elment, beszélgettek, aztán kiszivárgott. Aztán maxivisszaszívom, hogy Ferenc idióta és egyébként is mea culpa. De ismerős ez nekem valahonnan! Volt egy Horn Gáborunk (aki nem a Gyula fia) is, akivel valami hasonló történt. Nem számított rá, hogy figyelik. De volt Zuschlagunk is, aki szintén nem tudta, hogy figyelik. Én ezeket kb. ugyanabba a fiókba teszem. Értelmes emberek, akiknek a média világában moderálniuk kell magukat, de egyébként a magánéletben vicceskedő figurák. Szerintem ezzel nincsen semmi baj. Nem hiszem, hogy Horn Gábornak sokat ártott volna ez az ominózus eset. Viktornak se fog ez ártani. Az igazi gáz az, amikor valaki élesben viselkedik tahó módjára. Én már ilyet is ...

Na szóval... Napok / hetek óta töprengek azon, hogy elkezdek én is blogolni... Nem azért mert trendi... Egyszerűen csak szeretek írni. Ja, meg véleményem is van. Amiről köztudott, hogy olyan, mint a segglyuk. Mindenkinek van, de a másiké nem érdekel senkit. Bár azért erről Freddy Mercury sokat mesélhetett volna. Ja, meg Rocco Siffredi is, akiről pedig az a köztudott (szűkebb körben), hogy egy kedves haverom kedvenc színésze. Magamat ismerve még az is megtörténhet, hogy ezzel az első lépéssel egyből kettőt lépek. Az elsőt és az utolsót. De nem baj.