A Jobbik talán az egyetlen párt ma Magyarországon, amelyik képes a társadalom legszélesebb rétegeit behívni a politika világába. Ez nemcsak azért van, mert a párt valóban meghatározó problémákat feszeget, hanem azért is, mert az ezekre a problémákra felvetett megoldási javaslatai eltérnek a korábban megszokottaktól. A korábban megszokottaktól, ami a 20 éves demokráciánkban történt. Ez a párt épp attól lesz egyeseknek szimpatikus, amitől másokban undort kelt: azoktól a racionális, pragmatikus programpontoktól, amelyekről mindenki elhiszi, hogy a Jobbik meg is valósítaná. A Jobbik ma az egyetlen ilyen párt. Az egyetlen, amelyik jól látható, megragadható programpontokkal rendelkezik. Nem világbékét hirdet, nem nyugdíjemelést, nem adócsökkentést és környezetbarátabb közlekedéspolitikát. Ezeket már korábban is sokan zászlajukra tűzték és nem lett belőle semmi, épp ezért a társadalom ezen pontokra kevésbé érzékeny. 

Érdekes jelenség ez, bár a világon nem egyedülálló, sőt, a jobb-centrumtól jobbra helyezkedő pártokra ez mindig jellemző is volt. Miért érdekes? Azért, mert manapság már nemcsak a tömegpártokra jellemző, hogy igyekeznek átnyúlni a társadalmat körbeszövő törésvonalakon, ezáltal növelve népszerűségüket. Nézzünk is erre egy példát! Az SZDSZ 1994-től minden kampányában komoly hangsúlyt fektetett az adócsökkentésre. Miért? Azért, mert nincs olyan társadalmi réteg, amelyik ne lelkendezne ettől a hírtől. Az MSZP nyugdíjemeléses ígérete is ugyanez a kategória. 2010-ben egyébként a Fidesz is igyekezett konzekvensen törésvonal-áthidaló maradni, sikerrel is járt. Ezzel szemben a Jobbik szándékosan lehatárolja magát mindenkitől azáltal, hogy a társadalmat mélységében megosztó kérdésekkel foglalkozik és egyértelműen állást is foglal közben. 2010-re eljutottunk oda, hogy a volt és a jelenlegi kormánypárt terveiről szinte semmit se tudtunk meg, a Jobbik ezzel szemben olyannyira nyílt lapokkal játszik, hogy a közpolitikum szinte az egyetlen vitára alkalmas pártnak őket tartja. Nem véletlen, hogy senki sem foglalkozik már az MSZP-vel. De az se véletlen, hogy a Fidesz se áll napi vitáink középpontjában. Ezt a helyet egyébként az LMP sem tudta betölteni. Véleményem szerint azért, mert a szürreális elképzeléseik nem érintik meg a társadalom többségét. Ahogy az egyik barátom fogalmazott: "egy porig bombázott városban a támadások után közvetlenül az emberek nem a zongora politúrjáról beszélgetnek". És milyen igaz.