Gárdizmus
A jogértelmezési csapdában vergődőknek szeretnék egy kis eligazítást tartani, ti. elég komoly fejtörést okoz a közhatalomnak eldönteni, hogy mitől gárdista a gárdista.
Egy nem létező szervezethez nem lehet tartozni, tehát ha valaki gárdatagnak vallja magát, az hazudik. A hazudozókat pedig el kell ítélni. Ha viszont igazat mondana, akkor nyilvánvaló, hogy a gárda létezik, tehát újraszerveződött, tehát szintén el kell ítélni. Egyértelmű, hogy egy betiltott szervezet tagjának lenni elég veszélyes dolog. Bizonyára sokak csak földalatti mozgalmakban szervezkednek (lásd Csapd le csacsi!). Őket nagyon nehéz kiszűrni, ugyanis a föld alatt végzik tiltott tevékenységüket. Mások a föld felett rendeződnek alakzatba, és vezényszóra mennek jobbra, meg aztán balra. És előre is, meg hátra is. Talán néha keresztbe, átlósan. Én a napokban például láttam ilyet. Igencsak félelemkeltő volt, ahogy 18 éves fiatalemberek lendítettek kart vezényszóra. Mindezt kék nadrágban és tornacipőben. A vezetőjük nyakában stopperóra lógott. Valószínű, hogy az utolsó óráinkat mérte. A "karkörzés" felkiáltásnál összeszorult a gyomrom és otthagytam a gárdistákat. Később kissé elhízott gárdista nőket láttam, akik vezényszóra alakzatba rendeződve követték Norbi utasításait. "Ég a zsír!" mondta a gárdista vezér és mindenki alakzatban mozgott. Mégis a legfélelemkeltőbb az volt, amikor az a sok bringás gárdista vezényszóra emelte föl kerékpárját, egyszerre. Az már egyenesen nácizmus volt. Az autósok is megmondták.
Mindenütt gárdisták vannak, itt élnek közöttünk.
