Érdekes ötlet, de ezek a szervezetek, ha jól tudom nem akarnak a későbbiekben választást nyerni, tehát teljesen mind1 milyen nézeteket vallanak/nem vallanak/leszarnak....
A problémás lózungot jellemzuően egy párt szokta megkapni jellemzően 2 másiktól. Szimpla kampányvakítás.
(Egyébként még nem találkoztam nem nyíltan széljobbos történelemtanárral, mégsem tartottam soha veszélyesnek a túltengő hazaszeretetet. A jobbik és a gárda túlment egy emberileg elfogadható ponton...szerintem)

@maxt:
"teljesen mind1 milyen nézeteket vallanak/nem vallanak/leszarnak"

Hogy lenne teljesen mindegy? A Magyar Nemzet napilap stábja sem akar választást nyerni, mégis baj, hogy nem határolódik el.

"A jobbik és a gárda túlment egy emberileg elfogadható ponton...szerintem"

No igen, véleményrovat. Szerinted az emberileg elfogadható, hogy valaki 20 éve ugyanazzal a kommunista propagandával agitál a jobboldal ellen? :)

Az elhatárolódásdi arról szól, hogy valaki valamit tart a másikról, de megadja neki a lehetőséget, hogy ellenkezzen. Ennyi, és semmi több.

@phaidros:
Az elhatárolódás etimológiailag nekem azt jelenti, hogy élesen megkülönböztethető elhatárolható - jelen esetben - a Fidesz a Jobbiktól ideológiai szempontból. Ergó az MSZP okosai folyamatosan azt kérdőjelezik meg, hogy egyáltalán elhatárolható-e a Fidesz a radikális Jobbiktól. Nem látja a ballib oldal azt a határvonalat, ami a két párt között húzódik, ezért azt kérik, hogy legalább a szavak mentén mondja ki a Fidesz, hogy ő bizony nem vall náci eszméket.

Szerintem ez elfogadhatatlan. Ennyi.

@AdamT:
"Hogy lenne teljesen mindegy? A Magyar Nemzet napilap stábja sem akar választást nyerni, mégis baj, hogy nem határolódik el."

Nah most én fogalmaztam pontatlanul!
Csapjuk még hozzá a "véleményformáló" szervezeteket is. Egyházaktól újságokon át, rádiókon keresztül a tv-kig, és legyünk következetesek: Tőlük elvárjuk, illetve nem várjuk el!
Ha egyes csoportok elkezdenek elhatárolódni az nem baj, és ha ennek oka van, akkor csatlakozzanak is mások.
Az alapvető baj, hogy csak kampánycélból teszik, és nem az elítélhető megnyilvánulások miatt.

"Szerinted az emberileg elfogadható, hogy valaki 20 éve ugyanazzal a kommunista propagandával agitál a jobboldal ellen? :) "

És a fönti gondolatot tökéletesen értve oldod fel ezzel. Egyértelműen és maximálisan igazad van. Ezért írtam, ez semmivel sem több kampánynál és vakításnál.

Elfogadhatatlan, de minden szavazatom ellenére újra és újra jobbnak gondolták a szocikat és kísérőiket az alternatív lehetőségeknél. (Ha jobban belegondolok életem összes szavazata elveszett egyetlen kivétellel, ugyanis megfogadtam, hogy a sorkatonaság eltörléséért kap egyet a szadesz. Történetük egyetlen sikere, melyet így köszöntem meg.)

Nagy-Bandó-nak volt egy száma amiben mindent betiltott! Most elhatárolódni divat, illetve dacból csakazértsem...
Egy újabb szó, amit elvett a politika.
Már nem lehetek polgár, nem lehetek liberális, nem lehetek hazafias,és már el sem határolódhatok, pedig mind itt van bennem, de bármelyik felemlegetésével azonnal egy tőlem igen messze lévő besorolást kapok.

Nem ártana nálunk is egy nyelvtörvény, amely biztosítja, hogy a saját nyelvemet félreérthetőség nélkül használjam, és ne kelljen egyes szavakhoz 3 oldalas meghatározást csatolnom, hanem azt jelentsék ami...

@maxt:
Én nem várok el senkitől semmit. Szerintem ne a szavai, hanem a tettei alapján ítéljük meg a különböző politikai / nem politikai tömörüléseket, tehát ha valaki nem kezd esztelen zsidózásba, nem akarja lemészárolni az összes cigányt és nem akarja megsemmisíteni a melegeket sem, akkor ne nácizzuk le, ne mondjuk rá, hogy CINKOS!.

Jól látod a dolgokat, de ez szomorú.

A nyelvtörvényi része a kommentednek nagyon jó észrevétel: ha emlékszel a mércénél is az volt a baj, hogy minden félszavamat árgus szemekkel figyelték. :)

@AdamT:
Normális az lenne, ha nem várnánk el, de ez a "játszma" most nem erről szól...
Ha viszont valaki már elkezdte a dolgot, és reakciót vár el, akkor illendő reagálni, de jelenleg ott tart a közbeszéd, mint a középkorban. Kinyilatkoztatás van, a válasz lehetőségét megtagadva, majd a reakcióknak megfelelő további hergelés.
Ha úgy indul a dolog, hogy van valami szerintük rossz, akkor körbetelefonálunk, és megdumáljuk a dolgot, csináljunk valamit közösen, de nem beleüvöltjük a kamerába, hogy "mi igen, de x meg y meg z bizony nem, és ezért ők jujjdefujj!"
Agyrém ez a rendszer, és lassan már nem tudom mit is gondoljak a beszélgetésünkről. Attól, hogy eltérően gondolkozunk sok dologban nem érzem azt se rólad, se magamról, hogy árulók lennénk. Talán egyszerűen megmaradtunk embernek...

Emlékszem a KM dologra, de azért nem vitathatod, hogy néha kirúgtad a ház oldalát. KM megpróbál PC lenni (nekem ez még mindig personal computer :D), és ebből nagyon kiszólt az a sokszor sokkoló irónia, ami egy-egy szerencsétlenebb megfogalmazás miatt látszatra egy szintre került a valóban elítélhető széljobbos hergelésekkel, miközben tudható volt, hogy messze vagy még a szélsőségtől. (Most konkrétan arra gondolok ami miatt eljöttél!)
A lényeg az első benyomás, és ismeretlenül sokszor nem az jön le az írásaidból, mint ami a valódi célja. Mivel régóta beszélgetünk/vitázunk, jórészt tudom mire is gondolsz, de egy vadidegen látogató egyetlen írás alapján jóeséllyel nem.

@maxt:
Egyre inkább azt érzem, hogy a a politikai értelemben vett "jóakarásnak" két ideálmodellje létezik:

1. idealista
2. realista

Szerintem a KM tipikus idealista megközelítést alkalmaz, ugyanis semmi realitása a "szeresse egymást mindeki" megközelítésnek. Én sokkal inkább a második csoportba tartozom. Persze, az én gondolataimban is vannak ideák, de abban én abban hiszek, hogy a problémákat meg kell oldani és nem abban, hogy a "rohadtnácizás" eredményre vezet. A két oldal kölcsönös hergelése / heccelése pont semmire se jó, viszont sok mindenre rossz.

Egyébként szerintem is sok dologban azonos a gondolkodásunk.

Én azért a magam részéről hozzátenném az egoista modellt is.

Néha engem is elragad a rózsaszín köd, és fantáziálok ideális megoldásokról, de ezek a világ (és főleg a hazai brutális) "betartási" gyakorlatára való tekintette halva született ötletek.
(múltkor találtam egy jegyzetet a Kitartás politikájáról és a Betartás gyakorlatáról... nagyon baloldali írás, de átlagemberként szerintem mindenki ugyanúgy élheti meg a dolgot)

Az idealizmus szerintem csak a probléma megközelítésének egy útja, amivel el lehet jutni egy reális és működő megoldásig. (rengeteg kitartással, kompromisszumkészséggel, és önkritikával, nem félve beismerni a hibákat)
A realista ebből a szempontból talán többet hibázhat, ha meg van győződve álláspontja helyességéről, és nem térképezi fel a lehetséges alternatív megoldási lehetőségeket.
Az én "egoista" álláspontom pedig nagyjábol úgy foglalható össze: "Ne szólj bele!" Tisztában vagyok a problémákkal, és tisztában vagyok vele, hogy egyesekhez nem értek, ezért nem tudok rá választ adni, maximum ötletelhetek lehetőségeken. A "szeressünk mindenkit" dolog viszont nekem idegen.
Engem, és környezetemet, barátaimat, ismerőseimet, családomat ne fenyegessék, ne akarják megmondani mit és hogyan csináljanak, ameddig az utolsó betűig betartják a törvényeket, dolgoznak, adóznak, becsülettel élnek.
Cserébe én is lesz*rom, hogy ki hol vonul, miért teszi, melyik templomban csókolgatja a szobrot, és kire szavaz.

Több ismerősöm azt mondta erre, hogy nihilista, én viszont inkább egy önvédelmi toleranciaként tekintek a dologra. Én nem bántok senkit, ha nem akar akár szóban belém, vagy barátaimba rúgni. Ha megteszi, akkor ne rinyáljon a jelzőkön.