Most mindenkit meg fogok sérteni. Biztosan, de leszarom. Aki sértve érzi majd magát e sorokat olvasva, attól szeretetet nem várok.

Magyarok! Ezek vagyunk? Komolyan? Gárdát alapítunk? Hazaárulózunk? Köveket dobálunk? Milliárdokat nyúlunk az állami pénzekből? Röhögünk a parlamentben? Zsidózunk? Nácizunk? Kommunistázunk?

Nézem a különböző tüntetéseken készült felvételeket, a nagy magyar közállapotot. Szégyen. Ez a nagy magyar szégyen. Itt tartunk. Európa szívében, egy nemzet, amelyik - úgy tűnik - nem érdemel mást. Ezek vagyunk mi. Megosztott, fröcsögő, egymást meg nem hallgató, koszos, igénytelen.

Összefirkáljuk a valóban kiváló elődeink által épített épületeket, a kutyáinkat a jócskán áron felül ( közbeszerzés nélkül ) épült utakra szaratjuk. Lopunk mindent a munkahelyünkről, de az felháborít, hogy a másik is lop.

Ha politikus lennél, Te is lopnál. Te befejezted volna azt, amit Hitler elkezdett. Mert szerinted csak félmunka volt. Te az előző rendszer kegyeltje voltál és most nem érted, hogy miért várják el a munkahelyeden, hogy dolgozz. Te azt mondod, hogy a Győzike egy állat, de a kocsidban a magnókazetták között csak Kadlott Karcsi van, meg a Lajcsi. Te vered a feleséged és iszol. Szerinted a sör a folyékony kenyér.

Te utálod Orbánt. Vagy imádod.

Te most azt mondod magadban, hogy egy köcsög írta e sorokat. És biztosan zsidó is. De minimum zsidóbérenc. Rohadt gárdista nem lehet, mert akkor Mária népét most nem illetné íly súlyos szavakkal.

Én pedig azt mondom, hogy lehet Orbánt, Bajnait, Gyurcsányt utálni, de Magyarországot mi építjük és nem ők. Akkor lesz szép világ, ha a többség a szarkenegetés helyett majd azt mondja: olyan ez az ország, amilyenné a kis környezetemet teszem.

Nézem Árpád büszke népét és Nagy Feró szavai jutnak eszembe: "Azért szar ez az egész világ, mert ti emberek szarok vagytok" és igen, "én is egy kicsit".