Érdekes ahogy a politika beleivódott a köztudatba és az is, ahogy az állampolgárok ezt igyekeznek kezelni. Jelenleg három különböző kategóriába tudom sorolni honfitársainkat:

1. Fröcsög, kiabál, mást nem hallgat meg, birtokában van az örök igazságnak (ezt gondolja)
2. Leszarja az eseményeket, vagy nem nőtt fel ahhoz, hogy megértse az összefüggéseket
3. Politikailag óvatos

Az első két típust nem kívánom túlzottan részletezni, mindenki számára ismertek.

A politikailag óvatos kategóriába egyre többen tartoznak. Jellemzőjük, hogy általában rendelekeznek politikai értelemben vett világnézettel, pártpreferenciával, figyelik az eseményeket, kialakították véleményüket. Viszont ugyanennyire jellemző rájuk az, hogy nem kívánják ütköztetni nézetüket senkivel, továbbá fel sem fedik politikai hovatartozásukat.

Mielőtt bárkiben megfogalmazódna a kérdés, hogy ugyan, kedves AdamT, mi a fészkes fenének írtad ezeket a sorok, gyorsan le is írom cikkem ihletését. A nagy véletlen folytán belefutottam egy olyan ismerősömbe, akivel hosszú évek óta nem találkoztam. Elkezdett mesélni arról a helyről ahol él, mik történnek, mik történtek... Megemlítette, hogy a polgármester narancs, de volt már vörös is. Mondott olyan intézkedést, ami szimpatikus volt neki, de rögtön hozzátette, hogy "nem vagyok vörös". Aztán beszélgettünk tovább. Elmondta, hogy a jelenlegi szocialista országgyűlési képviselője a kerületnek nem sokat tesz de mindezt nem azért mondja, mert fideszes.

De itt egy másik eset! Egyik munkatársam nemrég az adózási rendszer igazságtalanságáról beszélt. Néha-néha megpróbáltam közbeszólni, aztán csak hallgattam. A beszélgetés után pedig jót mosolyogtam, mert elmondta, hogy az összes párt szar, de mindig elmegy szavazni. És már azt is elmondta, hogy természetesen 2010-ben is elmegy. 

Ma már erős bélyeg a pártszimpátia. Ha megtudjuk, hogy ki kire szavaz, azonnal kihúzzuk az egyik képzeletbeli fiókot és könnyedén belecsúsztatjuk beszélgető partnerünket. Tudjuk, hogy barátságokat tett tönkre, tudjuk, hogy családok, házasságok romlottak meg az elmúlt években a politika miatt. De ezért nem lehet a politikusokat hibáztatni! Ez a mi hibánk. Vagyis azoké az embereké, akik nem tudják elfogadni a másféle gondolkodást. 

Én egyformán szeretem a jobbos, balos és liberális barátaimat. Néha hangosabban, néha halkabban beszélünk a közéletről, de ez semmin sem változtat, mert érdekel a véleményük.