Azért ez kemény lehet. Amit párt elronthat a kormányzása alatt, azt az MSZP el is rontotta. Ha két opció közül kellett dönteni, akkor konzekvensen a rosszabbikat választották, de persze sűrűn fordult elő a szartologatás is. Vagyis az, hogy nem döntöttek semmiről. Impotens banda, hitehagyott szurkolótábor. Ez ma az MSZP. Mindenki látta, hogy gyökeres változásra van szükség, ugyanis ha nem térnek le erről a pályáról, a párt egyszerűen felfalja önmagát. Nem a fasiszták, nem a reakciós csőcselék zúzza szét az ex-kommunista pártot, hanem saját maguk. Azt csak csendben jegyzem meg, hogy az evolúció során az életképtelenek elhullása egyfajta természetes szelekció, tehát az MSZP megújulása, fejlődése a saját szempontjukból ezért is kívánatos lenne.
És hát igen... Kit lehetne előrángatni miniszterelnök-jelöltnek? Ki adná a nevét, az arcát a majdnem biztos bukáshoz? De még ennél is fontosabb kérdés, hogy ki adná a nevét ehhez a párthoz? Ki akarna az alkoholista Szekeressel alkudozni pozíciókról, ki akarna Gyurcsánnyal paktálgatni, ki akarna a semmihez nem értő pártelittel csatába indulni? Nyilván épeszű ember nem. Nyilván egy magára valamit is adó ember nem. De azért valaki mégis kell. És akkor megszólalt a hangszóró: "Figyelem, figyelem! Mesterházy Attilát várják a szopószobában". Mindenképpen hálás feladat. Kitartást és erőt hozzá. És persze gyomrot.