Egy jelentés margójára
Régebben volt egy olyan vicc az Európai Parlamentről, hogy "szavazzunk arról, hogy megszavazzuk-e, hogy szavazhassunk valamiről!". Vagy valami ilyesmi volt. Kicsit ilyen érzés volt bennem tegnap is. Judith Sargentinitől kezdve Junckeren át Orbán legalább 10 emberéig hetekig, hónapokig dolgoztak ezen. Látszódott is. Nagy volt az öröm, nagy az indulat, nagy a feszültség. Beletettek egy csomó energiát, pénzt, utaztak, győzködték egymást, telefonálgattak. Tették mindezt úgy, hogy tudták, akármi is lesz ennek a szavazásnak a kimenetele, a Tanácson nem fog átmenni. Talán ez a bajom ezzel az egésszel. Az, hogy embereket azért küldünk oda, azért pénzeli őket minden EU polgár, hogy teljesen értelmetlen, improduktív, meddő és marginális dolgokat ...

Arra kérek minden kedves honfitársamat, ha ez az Úr szembejön vele az utcán, kínálja meg cigarettával, hívja meg egy fröccsre, vagy mutassa meg neki milyen volt az idei főzet. Persze Mark Mobius tudja hogy a sötétített üveges golf nem a menőség csúcsa.