Nemzeti lobogónk kálváriája valamikor 2000-ben indult. Azóta - leszámítva Kovács László kokárdás próbálkozását - egyértelműen a jobboldalhoz tartozókkal azonosítjuk trikolorunkat. Tulajdonképpen mindkét oldal attitűdje zavaró és mindkét oldalt kényszerpályára állítja.

A baloldaliak - noha néha szeretnék használni a piros-fehér-zöldet - nem teszik meg, mert félnek tőle, hogy jobboldali szavazóként tekintenek majd rájuk. A jobboldaliak pedig azért vannak kényszerpályán, mert ha identitásuk megjelölésére a későbbiekben nem használják e szimbólumot, akkor félő, hogy zászlónk teljesen elértéktelenedik, kiüresedik.

Gondoljuk csak végig! Szomorú forgatókönyv, de mégis számolnunk kell a következőkkel:

• A pártszimpátiával nem rendelkező 20% nagyrésze nem tartja fontosnak a nemzeti szimbólumokat, ezt a réteget kevésbé érdekli lobogónk sorsa.
• A jobboldali szavazók "trikolor-használata" csökkenő tendenciát mutat
• A baloldalon szinte senki sem tartja már hagyományos szimbólumnak, általában a jobboldalt azonosítják vele

Félő, hogy a pártpolitikai csatározásoknak - oly sok dolog mellett - nemzeti hagyományaink, szimbólumaink is áldozatul esnek. Pedig ha eldobjuk, elfelejtjük hagyományainkat, akkor mit adunk át a jövő generációinak?