A rendszerváltozás óta eltelt 20 esztendőben nagyjából 3000 milliárd forintnyi állami tulajdon került magánkézbe, melynek fele külföldi, másik fele magyar felvásárlás eredménye. Az alábbi táblázat tartalmazza a privatizáció mértékét évi bontásban, milliárd forintban.

forrás

Tehát nagyságrendileg 2300 milliárdot az MSZP-SZDSZ közös kormányzás juttatott magánkézbe, őket követi az MDF nagyjából 420 milliárddal, majd a FIDESZ 280 milliárddal. Azt, hogy a privatizációs többletbevétellel az MSZP-SZDSZ kormány kiknek kedvezett, nem kérdés. Néhány régi kádernek és pár feltörekvő yuppinak. Régóta mondom, hogy ma már nem az a kérdés a politikában, hogy ki lop, hanem az, hogy hogyan lop. A FIDESZ lopásai alatt épült az ország, ugyanis értékteremtő beruházásokból "nyúltak". Ezzel szemben az MSZP-SZDSZ kormányzás alatt csak az állami pénz megszerzése a cél, legkisebb mértékben sem számít az, hogy ebből valamennyit profitáljon a lakosság is. Íme a példa: építsünk új iskolát állami pénzből, de az építési munkálatokhoz tartozó közbeszerzési pályázatot a baráti cégre írom ki. Épül iskola, tehát fejlődik a térség és a barátom is jól jár. Egyedül talán az állam nem, mert több pénzért épült az iskola, mint amennyiért akár egy nem baráti cég megépíthette volna. Nyilván ennél a példánál is vannak fokozatok, lásd völgyhíd. A másik eset az, amikor fiktív céget hozok létre, mely fiktív teljesítéseket bonyolít le az állam felé. Vagy akár belenyúlok az államkincstárba és a jó kamat reményében megforgatom a közös pénzt, lásd Kulcsár. 

Visszatérve eredeti témánkhoz, a fő probléma az nem a privatizáció ténye, hanem az, hogy az így keletkezett többletbevételt nem tudta/akarta az állampolgárok jólétére fordítani a szocialista-liberális kormányzat. A legtöbb esetben megtartották a managementet, akik mostmár saját bukszájukat gyarapíthatják az amúgy az államnak is nagy nyereséget hozó cégekből. Az állam redisztribúciós szerepe nem az lenne normális esetben, hogy a befolyt összeg 90%-át 10 embernek juttatják és a maradék 10% megy a többi 9,99 milliónak, ez az arány még fordítva is aránytalan lenne. Azt, hogy mennyire sikerült a szocialista-liberális kormánynak az emberek jólétére fordítani a tetemes többletbevételt, itt és itt és itt és itt nézheti meg az Olvasó.

A másik probléma az, hogy nincs és nem is volt nemzetgazdasági koncepció, értsd, a rendszerváltozáskor megnyíló szabadpiaci folyamatokba szinte semmilyen mértékben nem szólt bele az állam, sőt a privatizációval méginkább lehetetlen helyzetbe hozta a magyar cégeket. Az állami cégek versenyképességét a nullával tette egyenlővé, majd a piacról érkező konkurenciának eladta az állami tulajdonban lévő vállalatot. Ezután a konkurencia bezárta azt, és elbocsjátotta a munkavállalókat. Sajnos ilyen statisztikák nem készülnek, amik azt mutatják, hogy hány ezren veszítették el munkahelyüket, de az biztos, hogy a piaci önszabályozásba vetett túlzott bizalom miatt rengetegen érzik magukat a rendszerváltozás vesztesének. A munkanélküliség drasztikus emelkedésével a politikai elit nem csak szimplán a nemzetgazdaság versenyképeségét tette tönkre, de ebben az esetben is morális válságba juttatta az országot. Morális válságba, ugyanis 2007-ben az emberek 61%-a érezte magát a rendszerváltozás vesztesének, 14% pedig semmilyen változást nem tapasztalt. Mindez 18 évvel '89 után.