A budaörsi német-magyar katonatemetőben sétálgatva megint elgondolkoztam azon, hogy az emberek racionalitásérzéke mennyire manipulálható. Tudom, hogy jajj a legyőzötteknek, azt pedig még ennél is jobban tudom, hogy a történelmet a győztesek írják. Azt viszont már nem nagyon értem, hogy miért nem lehet történelmi tényként kezelni eseményeket közel 70 év távlatából. Miért nem lehet kimondani, hogy a háborúkban nem a rosszak és a jók harcáról van szó? Miért kell démonizálni, vagy az égbe magasztalni?

Amikor azt olvasom, hogy Hitler maga volt a Sátán, esetleg a világ leggonoszabb embere, rém, gyűlölt, megvetett, undorító gazember, stb... mindig eszembe jut, hogy mekkora támogatottsággal rendelkezett. Félreértés ne legyen, nemcsak a köznép kedvelte, akkoriban a "nyugattal" is jó kapcsolatokat ápolt. Egy olyan országot irányított 1933-tól, amely gazdaságilag és kulturálisan is Európa legmeghatárzóbb hatalmai közé tartozott. Természetesen uralkodása alatt több embertelenséget is elkövetett, tényleg elég csak a holocaustra gondolnunk, aminek ha csak a fele igaz, már az is nagyon durva. De ennyi elég ahhoz, hogy valakit Sátánnal azonosítsunk? Elég ennyi kegyetlenség ahhoz, hogy soha, semmilyen körülmények között se lehessen munkásságát racionálisan szemlélni? Mert ha a válaszunk igen, akkor Nagasaki és Hirosima gyötrelmes agóniája miatt az amerikai hősök sem hősök.  Ha többezer ártatlan szándékos elpusztítását elnézzük, mondván, a Sátán ellen harcoltak, akkor mi az, amit nem nézünk el nekik? Hogy lehetséges az, hogy gyerekek százezreit megsemmisítő amerikaiak, angolok ma is a világ hőseiként tetszelegnek, míg az ugyanilyen kegyetlenül harcoló németeknek a szégyenpad jut csak?

   Hogy lehet az, hogy Drezda, Köln, Hamburg bombázóit igazi barátokként kezeljük, de azokat a németeket, akik Dunkerque-nél 330.000 szövetséges katonát hagytak elmenekülni, sátánfajzatoknak hívunk és undorral tekintünk rájuk? Én hiszem, hogy egy háborúban minden harcoló félből előtör az állat. Emberek vagyunk. A háború pedig nem nekünk való.

Szóval ott sétáltam a temetőben és én csak áldozatokat láttam. 20-30 éves fiatalokat, akik egy idegen földön, idegen nyelvűek között, parancsra haltak meg. Németek, akik pont annyira voltak gonoszak, mint az amerikaiak, vagy a franciák. Német katonák, akik idegen földben fekszenek és a fél világ megveti őket.