Mielőtt mélyebben "megmártóznék" a témában, előre szeretném leszögezni: vannak olyan emberek, akik le tudták vedleni magukról az állatokra sokkal inkább jellemző vonásokat. Ők valóban emberré lettek a szó mögöttes jelentését is tekintve.

Emberi, emberséges. Ezek a szavak hordozzák az "ember" szó valódi jelentését számomra. Az ember nemcsak biológiailag, anatómiailag értelmezhető, de van egy pszihológiai, antropológiai, szocio-kulturális jelelentése is. No, utóbbiaknak nagyon kevesen felelnek meg. De meg is osztom rögtön a Kedves Olvasóval, hogy miért gondolom én mindezt. 

Az emberi illetve az emberséges szót olyan alapvető tulajdonságokkal megáldott egyénre alkalmazzuk aki szeret, igyekszik nem ártani senkinek, segít másokon, stb. Értelemszerűen az embertelen kifejezés épp ennek ellentéte, vagyis emberhez nem méltó viselkedést jellemez. Pedig milyen szimpatikus is ez az embertelenség a többségnek!

Ketrecharc. Ennél gusztustalanabb, elszomorítóbb, EMBERTELENEBB legális esemény alig akad a földön. Nem elég, hogy van pár olyan pénzéhes, magát harcosnak valló szánalmas barom aki arra teszi az életét, hogy másoknak fájdalmat okozzon, másokat fizikailag legyőzzön, de milliókat csábít ez az emberinek semmiképpen sem nevezhető harc a tévék képernyője elé. Sőt a legembertelenebbek a ketrec mellet gyűlnek össze a vér szagára. Kéjes tekintettel nézik a szenvedést, a fájdalmat. Ez így volt az ókori Rómában is, azzal az apró különbséggel, hogy ott nem volt ritka a halál sem. 2000 év alatt tehát eljutottunk oda, hogy a ketrecben a vesztes tovább élhet és talán legközelebb pont ő lesz a győztes. Szóval gratulálok a ketrecben üvölve küzdő puritán szellemi és lelki képességekkel megáldott gladiátoroknak, de ugyanilyen gratulációban szeretném részesíteni az őket promotáló médiumokat is. Utóbbiak jól tudják, hogy az emberi primitívség határtalan, ezért lehet ma ez is jó üzlet.