Két apropója is van a mostani kis irományomnak. Az egyik a tegnapi Fábry Show, a másik pedig a hír : mától nem oszlatják fel autómatikusan a be nem jelentett demonstrációkat. Inkább az utóbbival kezdem.

Magyarországon a kommunizmus évei alatt - finoman fogalmazva - nem volt sikk a tüntetés. Alapvetően mindenféle demonstrációt az ördögtől származtatott a párt, és a hosszú évek alatt ez bele is ivódott a köztudatba. Néha visszakacsintanak ezek a gondolatok az MSZP retorikájában, elég csak az "utcára viszik a politikát" fordulatra gondolnunk. Pedig előbb-utóbb mindenkinek hozzá kell szoknia ahhoz, hogy a demokráciának igenis velejárója az érdekek ilyenfajta megjelenítése. Nyugaton elég jól ismert az ilyen össznépi utcáravonulásnak az összes formája. Ezek méretükben, hangulatukban összetételükben is igen különbözőek lehetnek. Hazai példaként említhetjük a híres/hirhedt köteles tüntetést, amikor 2002-ben Kovács László többedmagával kötéllel a nyakában tetszelgett a Lendvay utcai Fidesz székház előtt. Békés volt, demonstratív és kicsi. (Érdekes, akkor a Fidesz nem követelte, hogy az MSZP vigye az utcáról a politikát a parlamentbe). Aztán ott a másik példa, a TV székház "ostroma". Az már nem volt ennyire békés. De volt nekünk egy elhíresült "2 milliós" Fidesz nagygyűlésünk is. Van Gárdánk, vannak traktorral blokádozós gazdáink és még egy sor civil megmozdulásunk. Valamilyen szinten a Critical Mass is ilyen. Vérmérséklettől és pártszimpátiától függően ítéljük meg ezeket az eseményeket. Például azt picit ingerülten figyeltem, amikor a körúton állva vártam, hogy többszáz meleg átvonuljon az Andrássy úton előttem. (Mielőtt súlyos következtetést vonna le az olvasó, megjegyzem, hogy pont ennyire zavart volna az is, ha egy csapat skinhead masírozott volna a Hősök tere felé és emiatt kellett volna 40 percet állnom a forgalomban.) De nem azért zavart mert felvonulnak, hanem azért, mert az én időmre nem voltak tekintettel. Mégis sokkal jobban zavarna, ha tiltanák, korlátoznák az ilyen jellegű felvonulásokat. Remélem, hogy végre kialakul valamilyen kultúrája ezeknek az eseményeknek és végre levetkőzzük ezt a rossz kommunista örökséget, hogy az emberek az utcára csak randalírozni mehetnek. Az ezt szabályozó törvényi keretek is egyre nagyobb mozgásteret adnak a tömegmegmozdulások szervezéséhez. Az egyetlen kérdés bennem csak az, hogy mennyire tudunk majd élni a szabadsággal.

 

---

A másik - szintén rossz - örökségünk a különböző foglalkozások megítélése.  Az a tapasztalatom, hogy a Lajtán túl minden tisztességes munkát tisztelnek. Mi még ettől nagyon messze vagyunk. Ezzel tegnap ismét szembesülnöm kellett, amikor Fábry bemutatta a magyarországi "sztár WC-s néniket". A cég tulajdonosa és a fiatal lány teljesen felszabadultan beszélt a munkáról, de a másik három vendég szinte szemlesütve "vallotta be" a nagyközönségnek, hogy ők bizony illemhelységeket takarítanak. Magyarországon ezt a többség még cikinek tartja. De legalábbis sokkal kevésbé tartja cikinek a sikkasztást, az adócsalást. Remélem, hogy hamarosan ezt a rossz szokásunkat is levetkőzzük és a haszontalan, élősködő, tisztességtelen embereket fogjuk csak kizárni abból a bizonyos körből. A kukások, a takarítónők, a segédmunkások pedig nyugodtan vállalhatják foglalkozásukat.